FALUTÖRTÉNET
Községünk rövid története a XIX. sz. végéig
A településünk neve eredetileg Nándor volt, ami talán egy bolgár népnév lehetett. A név alapján feltételezhető, hogy a IX. sz.-i bolgár dukátus idején -ami a mai Nógrádban érte el területének legészakibb kiterjedését- katonai szállást létesíthettek ezen a helyen.
A megtisztelő magyar jelzőt községünk 1906-ban kapta.
A Nándor első írásos említése egy, a váci káptalan által 1287-ben kiállított oklevélből való. 1332-ben a falu plébániája már fennállt. Említették a település nevét 1336-ban is az esztergomi érsekség tizedjegyzékében. Nándorban magyar ajkú, római katolikus vallású lakosok telepedtek le. Szlovák telepesek (mint a környékbeli falvakba) nem érkeztek.
Egy 1542. évi adóösszeírás szerint a nándori pélbános 2 forint adót fizetett. Településünket az 1559. évi török adóösszeírásban a budai szandzsákban Mehmed bin Musztafa tímárbirtokaként tartották számon. Ekkor a töröknek adót fizetők száma 25 fő volt a faluban. Ekkor a Kajács, Román, és Darános voltak a leggyakoribb családnevek, és Mihál, Gergel, Pál, Petre és Ambrus a leggyakrabban előforduló férfinevek a faluban.
A török időkben már állt a „Tabán” feletti dombon a Szent Miklós tiszteletére szentelt, valószínűleg szalmatetős kis templom, és mellette külön épített kő haranglábbal melyben három harang „lakott”.
A tizenöt éves háború idején, 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt, 1633-ban pedig, újra hódoltsági területként, öt adóköteles háztartást írtak itt össze. Balassa Imrének 1660-ban jelentős részbirtokai voltak itt. 1715-ben és 1720-ban 15-15 magyar háztartást vettek számba a vármegyei összeírásokban. 1740-ben Jeszenszky- és Gerhard családok voltak az itteni birtokosok. 1770-ben részben az alsópetényi uradalomhoz tartozott, részben Eszterházy Miklósé, 1826-ben pedig a báró Prónay család birtoka.
A török idők után lassan nőtt a lakosság száma, amivel együtt járt különféle mesteremberek megtelepedése is. Említés esik a faluban működő molnárról (ekkor már van malma Nándornak.), kovácsról, serfőzőről. Ez időben már fellelhetők a ma is olyan gyakori családnevek, mint a Varga, Nagy, Poroszka, Bagyal, Seres.
Az 1782-85-ben, II. József idejében felvett országleírás, és népszámlálás adataiból kitűnik, hogy Nándorban ekkor 91 ház volt 108 családdal és 602 lakossal. Ebből 290 nő volt. A faluban ebben az időben csak két szilárd épület található, a templom és a plébánia.
1767-ben Nándorban született az a Poroszkay János, aki előbb a váci papnevelő intézet rendes tanára, majd kanonok, később székesegyházi főesperes lett, és őrkanonokként halt meg, és aki már 1825-ben 6.000 váltóforintot hagyott a Magyarnándorban építendő új, nagy templom költségeire.
Csak 1855. április 21-én helyezték el az új templom alapkövét. A több mint három évig tartó építkezést bizonyos Carolus Duliczky nevű építőmester kezdte el, ám nemsokára Kanizsai Alajos váci uradalmi építész folytatta és fejezte be.
Végül a templomot 1858. december 12-én szentelte fel a szintén nándori születésű Poroszkay Péter romhányi esperes, aki a jeles alkalomból ajándékozta a templomnak a ma is az eredeti helyén látható, Szent Miklóst ábrázoló oltárképet.
Az 1870-es népszámláláskor Nándor a kékkői járáshoz tartozott. A népesség ekkor 796 fő, ebből 373 férfi és 423 nő volt. Három tanítóval működött már iskola is.
1896-ban adták át a forgalomnak az Aszód-Balassagyarmat közötti vasútvonalat, amely a főváros elérését tette lehetővé. A vasút a község gazdasági fejlődése számára is jótékonyan hatott.
Letölthető dokumentum: Magyarnándor Régi Történelme 90 oldal (Forrás: Sándor István)
Letölthető dokumentum: Élet és irodalom – Hol lakik az isten
Letölthető dokumentum: Nógrád – Új iskolával gazdagodott a megye
Letölthető dokumentum: Orvosi Rendelő és Patika Magyarnándorban
Letölthető dokumentum: Új Ember – Debercsény Templom
Letölthető dokumentum: Rendőrállomás
JELKÉPEINK
Magyarnándor község jelképei
Magyarnándor község képviselő-testülete 1995. július 11-én megtartott ülésén döntött a község jelképeinek megalkotásáról, arról, hogy a megalkotandó címer és zászló 2005. augusztus 19-én, a Szent István-napi Bearatás rendezvényen legyen felszentelve.
A címer és a zászló bármilyen formában történő megjelenítéséhez, azok bárhol történő használatához minden esetben a képviselő-testület engedélye szükséges.
A címer alapjául a Magyar Országos Levéltárban őrzött 1827-ben készült pecsét szolgált. Az átlagos pecsétekkel ellentétben nem övezi a külső íven sem latin, sem magyar nyelvű körirat a pecsétet, hanem, mintegy szegélyként kis körök találhatók. A viaszpecsét-nyomat kissé ovális alakú, alsó kétharmadát egy kör alakú pajzs foglalja el, melynek felső részén stilizált fa (talán fenyő), míg alatta egy a korra és talán a vidékre jellemző vasalt faeke látható. Közvetlenül a pajzs felett a P. (agi) NANDOR (Nándor falu) felirat, míg ezen szöveg felett a vésés dátuma, az 1827-es évszám olvasható.
A címer
Az álló, csücsköstalpú vágott pajzs felső vörös mezejének közepén egy zöld lombú és barna törzsű fa, alsó zöld mezejében egy ezüst színű eke látható taligával, míg a pajzsfőt egy aranyszínű, ékkövekkel díszített háromlevelű, a címereken általában megjelenő, úgynevezett heraldikai aranykorona ékesíti.
A zászló
Téglalap alakú, mérete 150 x 75 cm, anyaga selyem, arany rojttal körbeszegve. A zászló egyik oldala hosszában arányosan vágott, felül zöld, alul vörös színű. A zászló másik oldala fehér, középen a községi címer 35 x 26 cm nagyságú változata. A zászlóhoz arany csúcsdíszű, fehér rúd tartozik.